2009 Február 01
Khaled Abu Toameh: A középiskola befejezése után a PFSZ felvett tudósítónak, és hét évig dolgoztam nekik, miközben Jeruzsálemben elvégeztem az egyetemet. A graduáció után döntenem kellett: Mit csinálok? Visszamegyek a PFSZ-nek dolgozni, vagy pedig megpróbálok egy valódi újságíróvá válni? A döntés meghozatalához két másodpercre volt szükségem. Úgy döntöttem, hogy a nemzetközi, és az izraeli sajtónak fogok dolgozni.
Mit jelent a "nemzetközi sajtónak dolgozni"? Minden évben, hónapban, és időnként minden héten, többszáz külföldi újságíró jön ide, hogy tudósítson az eseményekről. A földkerekség eme csücskében két történet van: Egyszer van ami Izraelen belül történik, másodszor pedig van, ami a palesztín területeken történik.
Szerencsénkre, Izrael egy olyan nyitott ország, amelyik megengedi az embereknek, hogy azt írjanak amit akarnak, hogy kritizálhassák a miniszterelnököt, a védelmi minisztert, vagy az IDF-et (Israeli Defense Forces, Izraeli Védelmi Haderők) Mindenféle borzasztó dolgokat írhat az ember Izrael ellen, de mégis nyugodtan végigsétálhat Jeruzsálem belvárosában. De ha valaki a palesztín területekről tudósít, akkor már mindjár egészen más a helyzet. Az ember nem teheti meg, hogy felkel nemzetközi tudósítóként, autóba száll, és bemegy egy palesztín faluba. Az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy azt mondja, hogy "Jó reggelt, a New York Times-nak dolgozom, és szeretnék beszélni a Hamasszal. Különféle okokból kifolyólag ez nem így működik. A tudósítók nem ismerik a nyelvet, és emiatt szükségük van egy tolmácsra. Nem tudják, hogy mi a helyzet. És ami a legfontosabb, nincsenek biztonságban.
Tehát ha egy külföldi újságíró szeretne a palesztín területekről jelenteni, akkor fixerekre (segítők) van szüksége. Itt lépek be a képbe. Az elmúlt húszegynéhány évben dolgoztam mint fixer, tolmács, tanácsadó - akárhogy is hívjuk - a külföldi sajtó részére. És természetesen, ennek a nemzetközi sajtónak való bedolgozásnál, különféle munkákat kaptam, amik még most is tartanak. Mitöbb, kollégáis is vannak a jelenlévők között. Az elmúlt húsz évben dolgoztam az NBC News-nek, és a Commentary Magazine-nál is bloggoltam. Írtam az U.S. News and World Report-nak, időnként a Wall Street Journal-nak, és több brit bulvárlapnak. Ez a nemzetközi sajtóval kapcsolatos munkám folyamán a palesztín események írójává és elemzőjévé, valamint a BBC film producerjévé váltam.
Körülbelül nyolc évvel ezelőtt, amikor kitört a második intifáda, a Jerusalem Post számára kezdtem el írni a palesztín kérdésekről, és még mindig a nemzetközi sajtónak dolgozom. Az a dolgom, hogy a nemzetközi sajtó szemeként és füleként szolgáljak.
Gondolom páran itt most azon gondolkoznak, hogy mi történt ennek a fickónak a fejével, hogy a PFSZ újságírójaként kezdett, és egy zsidó újságnál kötött ki. Van aki azt kérdezi, hogy "mikor váltam cionistává? Mikor váltam Izrael pártivá?" Nos, én nem vagyok semmiféle párti, leszámítva a tényeket és az igazságot. Mint újságíró, semmi bajom sincs semmiféle újsággal, ami lehetőséget ad nekem. Nem érdekel, ha ez az újság zsidó, keresztény, muszlim, vagy akár buddhista.
És hogy őszinte legyek, igencsak irónikusnak találom, hogy egy a világ eme részén élő arab muszlim lévén, egy zsidó újságnak vagy pedig a nemzetkőzi sajtónak kell dolgoznom, ha bármiféle valós újságíró akarok lenni. Hogy miért? Azért, mert semmiféle szabadsajtónk sincsen a palesztín területeken. Nem volt a 70-es és a 80-as években amikor ott dolgoztam, akkor sem, amikor Jasszer Arafat (vissza)jött, hogy beindítsa a Palesztín Fennhatóságot, és természetesen ma sincs semmiféle szabadsajtó a Fatah, Hamasz, és a többi gazember alatt, akik hatalommal rendelkeznek. És én ezt nagyon szomorúnak tartom.
Időnként azt kívánom, hogy egyedül a médiával legyen bajunk, de mint tudják, ennél sokkal komolyabb itt a baj. Azok közé tartozom, akik azzal érveltek az elmúlt 15 évben, hogy a dolgok rossz irányba tartanak a földnek ebben a szegletében. Pár hónappal az Oszlói Szerződés aláírása után odajutottunk, hogy sok zsidó és arab szeretett volna visszamenni a régi szép időkbe, vagyis a békefolyamat előtti korszakba.
Mit is értek ezalatt? Oszló nem volt rossz. Oszló a két államos megoldáson alapult, és hogy a katonai megszállásnak valamiképpen meg kell szünnie. Tehát maga az Oszló elv nem volt rossz. A zsidók és a palesztínok elválasztása, mivel nem akarnak együtt élni. És ezért támogattam. Azt gondoltam, hogy ez egy jó ötlet.
De Oszló kivitelezése mind a zsidóknak, mind az araboknak katasztrófálisan sült el. Az volt az elképezelés az USA-ban és Izraelben, és sok helyütt Európában is, hogyha bevisszük a PFSZ-t és a PFSZ-es katonák ezreit a Nyugati Partra és Gázába, és adunk nekik dollármilliókat, és felfegyverezzük őket, akkor majd ők fogják rendőrködés piszkos melóját elvégezni. Lecserélnék a megszállást, és innentől fogva ők harcolnának a Hamasz és az Iszlám Dzsihád (Islamic Jihad, egy másik, és lényegesen kisebb terrorszervezet) ellen. És ezt mind majd ők fogják megcsinálni. Miért? Azért, mert mi fizetnénk őket.
Tehát a nemzetközi közösség és Izrael összegyüjtötte ezeket a PFSZ katonákat a világ minden részéből, a PFSZ harcosok ezreit kiengedték az izraeli börtönökből, felfegyverezték és egyenruhába bújtatták őket, és innentől fogva biztonsági erőknek nevezték őket. És mindez azzal az eredménnyel járt, hogy olyan emberek, akik soha semmiféle alapkiképzésben sem részesültek, és még a középiskolát sem fejezték be, Jasszer Arafat Fennhatóságában ezredesekké és tábornokokká váltak. Arafat tizenhat különféle biztonsági haderőt hozott létre az amerikaiak, európaiak, és az izraeliek segítségével, akik ezután mindezt Palesztín Fennhatóságnak nevezték el, és elkezdték teleszórni őket pénzzel. Dollármilliárdokról beszélünk, és az volt a remény, hogy Arafat majd elkezdi megoldani a problémákat.
Azt hiszem, hogy nincs szükség további részletekre. Mint mindnyájan tudjuk, kiderült, hogy Arafat egy gazember volt. [Arafat ellopott 900 milliót, és Arafat milliárdjai. -- A fordító] A Palesztín Fennhatóságnak küldött pénz nagyrésze szó szerint ki lett dobva az ablakon, és Arafat Párizsban élő feleségének a bevásárlásait fedezte. Arafat Jerikóban nem kórházat, hanem kaszinót épített, mintha a palesztín forradalom negyven éven át azért kűzdött volna, hogy legyen egy saját kaszinójuk. És a pofátlanság teteje volt, hogy ezt a kaszinót egy olyan helyen építette, ahol az utca túloldalán egy menekülttábor volt. Tehát a paleszínok semmiféle hasznot nem láttak a békéből.
És most lefektetem az érveimet. A tény, hogy Arafat egy gazember volt, nem lepett meg minket, palesztínokat. Mindössze azon voltunk meglepődve, hogy a nemzetközi közösség csak tömte belé a pénzt, és nem kértek semmit sem számon tőle, amikor ellopta a pénzünket. Miért nem fektettek be valamit is? Nem akarták elhinni. [Az az érzésem, hogy itt valami lemaradt. Az eredeti angol szövegben az "invest" szó szerepel, vagyis befektetés, de ennek így nincs sok értelme. Szerintem itt az "investigate" (kivizsgálás) szó hangzott el, vagy azt akarta Toameh mondani.. -- A fordító]
Amikor 1995-ben, 1996-ban, és 1997-ben megpróbáltam a külföldi kollégáim figyelmét felhívni erre a tényre, többen azt kérdezték tőlem, hogy vajon fizet-e nekem a Zsidó Lobby. Szerettem volna tudni, hogy hol is találom ezt a Zsidó Lobbyt. Ha létezik ilyen, akkor esetleg fizetnének nekem.
Ezt közöltem velük: "Ezt hallom. Az írás ott van a falon. Gyertek, és hallgassátok meg a saját füleitekkel, hogy mit mondanak a palesztínok. És közölték velem, hogy nem érdekli őket a történet. Mondták, hogy Izrael ellenes történeteket akarnak hallani, mivel ezek annyire megkönnyítették az életüket. Mondták, hogy nem akarnak semmi rosszat írni a palesztínokról, és hogy Arafat az egy nagyon békés ember, és hogy adjuk meg neki az esélyt. Ezt amúgy egyébként jelentős (major) amerikai újságíróktól hallottam. Vezető amerikai újságíróktól. Nem akarom most itt perpillanat felfedni a neveket, de ugyanakkor nagyon frusztrált voltam. És dühös.
Na idefigyeljetek. Mindezek az évek alatt támadtuk a katonai megszállást. Akkor miért van az, hogyha mondok nektek valamit Arafatról, akkor hirtelen senki sem akarja közölni a hírt, és azt hiszitek, hogy mindez csak zsidó propaganda? Ezeknek az újságíróknak a nagyrésze semmiféle erőfeszítést sem akart elkövetni.
Mit ért el Arafat azzal, hogy nem adott semmi pénzt ezeknek az embereknek? Radikalizálta azokat az embereket, akik semmiféle hasznát sem látták a békének. Tehát ez az elsőszámú oka a palesztín társadalom radikalizálódásának.
De nem ez az egyedüli ok. Egy második ok, hogy abban a hiszemben fegyvereztétek fel Arafatot, hogy majd elpusztítja az Iszlám Dzsihádot és a Hamaszt, de helyette azok ellen irányította a fegyvereket, akik reformokat, vagy demokráciát akartak. Arafat a ti puskáitokat, a ti fegyvereiteket, egyenesen az Amerikai Egyesült Államokból, használta fel arra, hogy elnyomja az új vezetőséget.
Hadd adjak egy példát.1997-ben 29 palesztín professzor aláírt egy petíciót, amiben azt követelték, hogy Arafat vessen véget a korrupciónak. Mi történt velük? Vagy rájuk lőttek, vagy megölték őket, vagy börtönbe kerültek, vagy pedig el kellett menekülniük az országból. És természetesen minderről semmit sem hallhattunk a CNN-en. Szerintem még a New York Times sem jelentette a történéseket.
Tehát Arafat nekiment a reformistáknak, a demokratáknak, és azoknak az embereknek, akik jó kormányzatot akartak. A többit pedig a Hamasz tárt karjaiba kergette. Miközben leszámolt a reformot akarókkal, a Hamasszal és az Iszlám Dzsiháddal nem volt hajlandó leszámolni.
Harmadik számú ok. Tévé és rádió állomásokra adtatok pénzt Arafatnak. És ezeken a tévé és rádió csatornákon keresztül Arafat azt üzente, hogy "Dzsihád, dzsihád, dzsihád, megölni a kereszteseket, a zsidókat, a hitetleneket, mindenkit, kivéve engemet." [Toameh a "crusader" szót használta, ami a keresztes hadjáratok katonáit jelenti.. -- A fordító] Esetleg azon morfondíroztok, hogy Arafat miért uszított az izraeli békepartnerei ellen, vagy az amerikaiak és az európaiak ellen, vagyis azok ellen, akik segítették? Az egésznek nincs semmi értelme.
Nos, mi igenis látjuk az értelmét. Az arab diktátorok így maradnak életben. A népeik nyomorját állandóan a zsidókra, a nyugatra, a keresztesekre, a hitetlenekre, a cionista lobbyra, és az imperialistákra kenik. És állandóan ezeket a szlogeneket használják. Az arab vezetőknek mindig az a céljuk, hogy a népük el legyen foglalva valaki másnak, lehetőleg a zsidók és az amerikaiak, utálatával. Mert ha nem, akkor az emberek esetleg fellázadhatnak, és Isten ments, még reformokat, és demokráciát is követelhetnek. [Fejtágításként érdemes még elolvasni a becsület-szégyen kultúrával kapcsolatos, valamint a Richard Landes féle paradigmákkal foglalkozó fordításaimat is. -- A fordító]
Arafat pontosan ezt tette, de arabul. A nemzetközi közönség - sőt, még az izraeliek sem - nem akartak odafigyelni, amikor Arafat arabul beszélt. Csak azzal törődtek, hogy mit mondott angolul. Mondták, az angol nyelvű megnyilvánulásaival meg voltak elégedve.
Mondtam, hogy "Elnézést, de Arafat arabul azt mondja az embereknek, hogy öljenek meg benneteket." De nem akarták ezt az uszítást meghallani. Alábecsülték a problémát. Mondták, hogy "ti arabok mind korruptak vagytok, semmit sem tudtok a demokráciáról, és megérdemlitek a diktatúrát."
Ez az uszítás pedig a Hamasz nyílt karjaiba kergette az embereket. Arafat mondta az embereknek, hogy milyen gonoszak a zsidók, és mondta, hogy "a Hamasznak igaza van, a zsidók a majmok és a disznók leszármazottjai. Miért kössünk békét velük?"
A negyedik ok, ami szerintem sokkal kevésbé lényeges mint a korábbiak, pedig az, hogy az izraeliek bevitték a PFSZ-t a palesztín területekre, felfegyverezték őket, segítettek mindeme biztonsági miliciák, gengszterek, és maffiák létrehozásában, és utána kijelentették, hogy meg kell védeniük magukat a békepartnereiktől. És hogy védték meg magukat? Úgy hogy mindenféle korlátozást és kijárási tilalmat rendeltek el, és bekerítették a palesztín közösségeket az ellenörző pontokkal. Miért? Mert meg kellett védeniük magukat azoktól a miliciáktól és maffiáktól, amiket ők vezettek be a Nyugati Parta és Gázába. Tehát a palesztínok elveszítették a békefolyamatba vetett hitüket.
Mindez annyira radikalizálta a palesztín társadalmat, hogy a végén a Hamasz úgy döntött, hogy a "változás" és "reform" jelszavakkal indulni fog a szabad és demokratikus választásokon. Mindez teljesen nyilvánvaló volt. Az egész letagadhatatlan volt, hogy bárki, aki szembe mert szállni Arafattal annak idején... higgyétek el, ha Ehud Olmert indult volna a palesztín választásokon, és változást, reformokat, és demokráciát igért volna, akkor nyert volna. Mégpedig azért, miert a 2006 januári parlamenti választások nagyrészt a belső reformokról szóltak. És a Hamasz kész volt szolgáltatni. és mit csináltak? Mondták a palesztínoknak, hogy "Figyeljetek. Kipróbáltátok ezeket a PFSZ embereket. Mindnyájan korruptak. Rossz emberek. Arafat egy tolvaj. Abu Mazen egy totális bukás. Ezek az emberek ellopták a pénzeteket. Ezek az emberek amerikai ügynökök, a CIA-nak dolgoznak. Miért nem adtok nekünk is lehetőséget? Megmutatjuk, hogy létre tudunk hozni egy jó kormányt. Ja, és ne feledjétek, hogy mennyi mindent tettünk értetek 1988 óta. Az oktatási, szociális, egészségügyi, és gazdasági szolgáltatások hatalmas hálózatát hoztuk létre. Míg Arafat kaszinót, mi két egyetemet építettünk. Arafat havonta 100.000 dollárt adott a feleségének, hogy vásárolhasson, míg mi a szegényeknek adtunk pénzt. Arafat bárokat és éttermeket épített Ramallahban, miközben mi árvaházakat, és jótékonysági szervezeteket építettünk. Tehát a palesztínok azt mondták, hogy "Próbáljuk meg a Hamaszt. Ha hatalomra kerülnek, már semmit sem fognak tudni ellopni. Nem lehetnek korruptabbak a PFSZ-nél."
Tehát ez volt a kiindulási pont. Nem mondom azt, hogy mindenki aki 2006-ban a Hamaszra szavazott, tüntetőleg szavazott rájuk. Nagyon oda kell figyelnünk. A Hamaszt nagyon sokat támogatják. Nem, azt mondom, hogyha nem szavaztak volna sokan a PFSZ ellen, akkor a Hamasz nem jutott volna hatalomra. Miért? Azért, mert ismerek olyan keresztényeket, akik a Hamaszra szavaztak. Ismerek olyan centrista palesztínokat, akik a Hamaszra szavazak. Mitöbb, még PFSZ-es embereket is ismerek, akik a Hamaszra szavaztak, mivel az volt akkoriban a mondás, hogy büntessük meg a PFSZ-t." És hogy lehet ezt elérni? Úgy, hogy az ember az elsőszámú ellenfelükre, a Hamaszra szavaz. És sikerrel jártak. A Hamasz hatalomra jutott.
Az azóta történtek szintén nagyon érdekesek. Az amerikai kormány, néhány európai és izraeli segítségével, a Hamasz választási győzelme után, odament a vesztesekhez, és mondták, hogy "fiúk, itt vannak a fegyverek és a pénz. Menjetek, és buktassátok meg a demokratikusan megválasztott kormányt." És mivel járt ez a palesztín belügyekbe való amerikai beavatkozás? Visszafelé sült el. Mindez a Hamaszt segítette, sőt, még növelte is a népszerűségüket az utcán.
Mit gondolhattak a palesztínok, amikor látták, hogy Condoleeza Rice és George W. Bush nyíltan ezen a demokratikusan megválasztott kormány ellen kampányol? A demokratikusan megválasztott kormánnyal szimpatizáltak, még akkor is, ha ez a Hamasz volt. És amikor látják, hogy a PFSZ emberei, a Fatah emberei, nyíltan összeszövetkeznek az amerikaiakkal és az izraeliekkel, hogy megborítsák a demokratikusan megválasztott kormányt, mégjobban fogják gyűlölni a PFSZ-t.
Tehát Hamasz győzelme után a palesztín ügyekbe való amerikai és európai beleavatkozás annyira megerősítette a Hamaszt, hogy 2007 júniusában a Hamasz kijelentette, hogy "Mindenki megpróbál megbuktatni. Senki sem ad esélyt. Az egész világ ellenem van. Ti korrupt PSZ-esek ellenek szövetkeztek. Én nyertem meg a szabad és demokratikus választásokat. Ha nem hiszitek el, akkor kérdezzétek meg Jimmy Cartert. Ő ellenőrizte a választásokat. Mit akartok tőlem?"
És jött a puccs. Vannak, akik ezt puccsnak hívják. Kizavarták Gázából a fatahosokat. Kevesebb mint 10.000 hamaszos katona legyőzte a 70 ezernyi és Amerika által segélyezett Fatah rendőrséget. A kérdés, hogy hogy érték ezt el?
Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Amint a Hamasz elkezdett lövöldözni, ezek az emberek nem lőttek vissza. Elszaladtak. Megadták magukat a Hamasznak. Gyakorlatilag odamentek a Hamaszhoz, és mondták, hogy "Ne, Hamasz legyetek szivesek, ne. Odaadjuk a fegyvereket, és minden mást. Csak hagyjatok minket békén." És utána elmenekültek.
Először Egyiptomba akartak menekülni, de Mubarak nem hülye. Lezárta a határt. Ott voltam, amikor ez történt.
Az egész világon egyedül az izraeliek küldtek katonákat, helikoptereket, hadihajókat, és mentőket, hogy megvédjenek muszlimokat a muszlim mészárlásoktól, hogy megvédjék a PFSZ-es embereket a Hamasztól. Izrael elvitte őket, és utána a Nyugati partra vitték őket.
És hol tartunk ma? Már mondtam korábban, hogy azok az emberek közé tartozom, akik a két-államos megoldást támogatják. Szerintem ez egy fantasztikus megoldás. De végülis egy másféle két-államos megoldáshoz jutunk el. Két különböző egység van. Van egyszer Gáza, és van egyszer a Nyugati Part.
Tehát van egyszer Gáza, egy a Hamasz által futtatott iszlám állam, amit Ahmadinejad, Szíria, a Hezbollah, és sok ember szerint a Al-Kaida és a Muzulmán Testvériség támogat. Ez egy nagyon veszélyes helyzet, és mérsékelt muszlimként kijelenthetem, hogy ez az a hely, ahol végképp nem akarok élni.
A Nyugati Parton pedig ott van a szekuláris, korrupt, és gyenge PFSZ uralom. Abu Mazen, Abu Shmazen, és az összes többi Abu. [Erről az Abu Shmazenről még sohasem hallottam. Rákerestem, de semmit sem találtam. Angol füllel hallgatva ez a Shmazen nagyon a Mazen kigúnyolásának tűnik. Gondolom ez volt Toameh célja.... -- A fordító] Az Arafatos komák, akik az elmúlt 15 évben cserbenhagyták a népüket. Akik, köszönhetően a korruptságuknak, elveszítették a 2006-os januári választásokat. Akiket kihajítottak Gázából a hülyeségeik miatt. Akik elveszítették a világ ezen részén élő palesztínok fele felett az ellenőrzést. És most ezek vannak Ramallahban. És mindössze az IDF jelenlétének köszönhetik a hatalmukat. Ha holnap reggel az izraeli hadsereg kivonulna a Nyugati Partról, akkor ez a PFSZ hatalom öt percen belül összeomlana, és a Hamasz átvenné a hatalmat.
Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy van-e a palesztín oldalon olyan, akivel lehetne egyezkedni, hogy egy békeszerződésről már ne is beszéljünk. Bármiféle egyezményről. Van-e bármiféle partner a palesztín oldalon? A válasz egyszerű. Nincsen.
A Hamasz egyáltalán nem békepartner, mivel a Hamasz nem fog megváltozni. [Akit érdekel hogy miért, olvassa el a Hamasz Alapító Okiratát. -- A fordító] Mindazok az emberek, akik azt hiszik, hogy egy szép napon a Hamasz meg fogja változtatni az ideológiáját, és a Hamasz ki fogja termelni a pragmatikus vezetőket, álomvilágban élnek. A Hamasz nem fog megváltozni. De ugyanakkor el kell ismerni, hogy egyáltalán nem rejtik véka alá az üzenetüket. Ugyanazt mondják angolul, és arabul is. Ebben nagyon őszinték. Azt mondják, hogy "Fiúk, sohasem fogjuk elismerni Izraelt. Sohasem fogunk megváltozni. Nem fogjuk feladni az ellenállást." És ezt nagyon tisztán fejezik ki.
Egyébként miután megnyerték a választásokat, a nemzetközi közösség odament a Hamaszhoz, és közölte velük: "Figyeljetek. Ha azt akarjátok, hogy törődjünk veletek, akkor fogadjátok el Izraelt, és minden rendben lesz." És a Hamasz nagyon őszintén válaszolta, hogy "Nem. Nem fogjuk feladni a terrorizmust. Nem ismerjük el a palesztínok és Izrael közötti korábbi egyezményeket. És nem fogjuk elismerni Izraelnek a létezéshez való jogát." És ezt nagyon érthetően fejezték ki. És ugyanezt mondják ma is.
Tíz nappal a Hamasz gázai puccsa előtt pár amerikai diplomata meghívott, hogy számoljak be a történésekről. Mondtam nekik, hogy "Hamasz épp készül a PFSZ-t kirúgni Gázából, mivel ti nyíltan a PFSZ pártján álltok, és ezzek hiteltelenítettétek őket az emberek szemében. Köszönhetően nektek, úgy néznek ki, mintha CIA ügynökök lennének.
Az amerikai diplomaták közölték velem, hogy "Nem tudod, hogy miről beszélsz. A PFSZ-nek 70.000 embere van. Ki a Hamasz? El fogják taposni őket. Majd meglátod."
A jóslatom nem volt 100%-os, mivel úgy gondoltam, hogy három hét múlva fog ez bekövetkezni. Nem, tíz napra volt szükség. Az írás teljesen nyilvánvalóan ott volt a falon.
Annyi nyilvánvaló dolog történik a világ ezen részén, amit a nemzetközi vezetők, a diplomaták, és mindenki a nyugaton, akik a palesztín kérdéssel foglalkoznak, nem akarnak látni. Még mielőtt belekezdünk a kérdés/válasz részbe, egy apró példát szeretnék felhozni, ami illusztrálja, hogy a nyugatiak mennyire nem akarják megérteni az itt történő dolgokat.
A 2006 januári parlamenti választások előtt a PFSZ emberei beszéltek Condoleeza Rice-val, és mondták neki, hogy "(Ms. Rice), hatalmas hibát követ el azzal, hogy arra kényszerít bennünket, hogy szabad és demokratikus választásokat tartsunk. A nép nem bízik bennünk. Korruptak vagyunk, és veszíteni fogunk. A Hamasz fog nyerni. Ne kelljen megtartanunk ezeket választásokat. Nem most van itt az idejük.
"Ne, ne aggódjanak,", mondta (Rice). Hagyni kell, hogy a Hamasz is részt vegyen a választásokon. A Hamasz nem fog nyerni, és minden rendben lesz.
Kérdezték tőle, hogy honnan tudja, hogy a Hamasz nem fog győzni. Mondta, hogy figyelmeztette a palesztínokat, hogyha a Hamaszra szavaznak, akkor meg fogja büntetni őket. [Richard Landes már korábban felhívta a figyelmet Condoleeza Rice kognitív egocentrizmusára. -- A fordító] **
Amúgy hozzátenném, hogy ez a figyelmeztetés 10 extra pontot jelentett a Hamasznak a választásokon. A Hamasz hatalmas transzparensekre írta fel Rice véleményét, és mondta, hogy Condoleeza Rice nemet mond a Hamaszra.
Tehát Rice, tudva, hogy a Hamasz az egy terrorista szervezet, semmiféle előfeltételt nem szabott ki a Hamasz választásbeli részvételével kapcsolatban. Egyébként a Hamasz jelöltjei még Izraelben is, Jeruzsálemben is, nyíltan kampányoltak. Kelet Jeruzsálemben egy dolog, de még Izraelben is. Nyíltan kampányoltak. Mondták, hogy "reformok, demokrácia, és amúgy el akarjuk pusztítani Izraelt."
Mi késztette Ricet arra, hogy miután megnyerték a választásokat, azt mondja, hogy a Hamasz az egy terrorista szervezet? A választások előtt nem volt terrorista szervezet? A Hamasz hatalomra jutása miatt többek között ő is felelős. Ez egy óriási hiba volt. Ahelyett, hogy a Hamasz hatalomra jutása után tanultak volna a hibáikból, csak folytatták a hibák elkövetését. És most látjuk, hogy mekkora kalamajkában vagyunk.
Nem tudom, hogy miképpen lehet ezt a problémát megoldani. A palesztín államról való beszéd egyszerűen egy vicc. Hol lesz megalapítva? Izrael a Nyugati Partnak majdnem a felét tartja az ellenőrzése alatt. A PFSZ nem képes semmire sem. Ha Izrael feladja a Nyugati Partot, akkor majd Ammanba vagy Kairóba kell menni az amerikába menő járatokhoz, mivel az orvlövészek ott lesznek majd a Ben-Gurion (repülőtér) feletti dombokon.
Hogyha továbbra is ezt a politikát űzitek, hogy az egyik felet támogatjátok a másik ellenében, akkor Gáza be fogja tenni a lábát a Nyugati Partra, és mégtöbb anarchia és törvénytelenség lesz, és csak Isten tudja, hogy mi fog még történni. Nem szép kilátások. Tudom, nagyon borúlátó.